Egyetlen voltál,
míg napsugarad
izzó leple ágyamon
szunnyadt,
míg sivataggá nőtt
életem utolsó
szemcséje,
s eleven mélységedbe
nem sorvadt.
Egyetlen voltál,
mert lehettél,
míg könnyeimről
virágzó perceidet
le nem hazudtad,
míg kezeimről
szelíd mosolyodat
öled csendjébe
nem mostad.
Egyetlen voltál,
lélekvesztő utakon
égő szemeimben
kóboroltál,
fénylő arcod
vállgödrömhöz tetted,
öleltél és csókoltál,
lelked lelkemre
helyezted.
...
Egyetlen voltál,
s vagy nekem
szép képzetem,
féltőn,ahogy óvtál,
őrzöm szíved
szívemen.