|
Valami
Na,ez az!Még ennyit sem kellene írnom,s kifejeznék vele mindent.Sötét lepelbe hullanak gondolataim.Összesöpörném őket,ha tudnám,merre viszi útjukon a szerencse.Mire az egyik nyomára bukkanok,máris egy másik kép vág elébem.Eső mossa betűimet.Botom nincs,ütni nem fogom sem őket,sem a nyomukat.Fiatal a szívem,ezért botra sosem lesz szükségem,egy apró nyírfavessző is megteszi - az elején,aztán... .De jobb is így,mert mikor elhagynak az ideák,mindig újjászületek,ugyanis úgy előznek meg,hogy mögém esnek,nyomukba veszett formájukon az idő feje kolompol mértékkel.Rajtam nem fog vasfoga,mert fényemben olvad széle-hossza.Ezt onnan tudom,hogy nap mint nap tapasztalom.Lelkem páncélzatát,magát a testet sorvasztja ,majd mikor dolga végeztével belém kerül,új formába sodor fürge szele.Az idő mindig formába hoz.Ennek sikere csupán időzítés kérdése,ha jó,akkor még én is élvezem a változást,ha rossz,akkor "megette a fene".De talán mégsem,hiszen lehet,hogy mindig jó,csak nem látom,kettőt lépek egy helyett,míg be nem látom,hogy nem azt néztem,amit kellett volna.Van bennem valami,ami tudja ,mit kell tennem,mindig tudja.Még akkor is,mikor másképp cselekszem.De ő tudja,mert ő az a valami,nem más,hanem az,ami mindig is az.Így világos,hogy mindig azként öröklétre konzerválta magát,tehát tudhatja azt,"mitől döglik a légy",vagyis mitől örök ez a lét.Ha nem tudja,akkor is tudja ,mit tesz,ugyanis nem tesz semmit,csak azt,mitől örökké van.Nem lesz soha,mert időben érkezik oda,ahonnan el sem ment.Ő nem ,de én úgy látom,hogy mérföldeket tett meg az idő alatt,míg helyben aratta az időt.Csak így maradhat mindig ugyanaz,ha nem mozdul,de nem áll.Mozdulatlan,léte mindig fennáll,mégis váltja köpenyét,álmodja önmagát,mert így lehet az,ami lét.Ha nem így lenne - már jópárszor mondtam,szinte dallra fakadtam tőle - semmi sem lenne.Ugye, ismerősen cseng,s nem csak tőlem.Erről beszélek!Nem kellene...,mert sebezhetetlen vagyok,mégis kell,mert az a valami mindig akarja,álmodja,hogy vagyok.Majd visszaálmodom én is őt,hisz' azt én is tudok.Ó ,én balga,arról beszélek,hogy álmodom,miközben ő álmod meg engem,s mikor azt hiszem,hogy én is azt teszem,velem játszik minden.Ám ő az ÉN vagyok,fogalma üres,amennyiben ízekre akarnám szedni.Fogalma teljes,amennyiben folyton változó tényezők okán,feltételek alapján telítődik mértékkel.Hogy mégis mi?!Az ,ami nem anyagi,vagy gondolaton kívül nem létező anyagi valami. Anyag,amennyiben az egyéni testemhez kapcsolódva formálódik,azaz a környező dolgok folyományaként fogalmazódik meg,mint én.Anyagtalan,a nézőpontból,hol nem az ember gondolja el önmagát,hanem az ÉN álmodja meg az embert.Anyagtalan,mert nem tudjuk ,miből van,mert nem gondolható el konkrétan.S mégis anyag,amíg valamiként energiát bocsát ki,teremt ,alkot,álmodik,tehát beszélni tudok róla,nem többet,de nem is kevesebbet,minthogy...VALAMI.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
