|
Félre,hamiskás értelem!
Félrementél,nem kétlem!De a lényeg:csak félrementen tudom megkérdezni önmagamtól,
mivégre értem mindig ugyanúgy azt,amit mindig másképpen élek meg?Más benyomások kereszttüzébe kerülök,pedig ugyanazt hallom,ugyanazt olvasom,vagy írom,vagy tanulom,vagy alkotom,vagy ugyanaz történik velem...nem tudom!
Keresem az értelmét,de félrement,keresem az ízét,de mikor úgy vélem,rátaláltam a megfelelő "képletre","utórengésként" okoz hiányérzetet bennem.A hiány az,ami felüti a fejét mindig,mikor úgy hiszem,értem,mikor úgy tudom,értem.Tárgyilagos vagyok ilyenkor,s tudom,hogy az ,amit értek,mindig az,ami,de alanyi jogon,s törvényszerűségen alapul abbéli észrevételem,hogy mégis más,mint ami.Elmém jelenképében látszik annak ,ami.Tehát másnak,mint amit az ész ugyannak láttat,ugyanis felfogom az állandót és a változót is egy "dologban"ill.jelenségben.A kör alakú jelenségekben meglátom a kör állandó formáját,vagyis felfedezem az állandót,ezt diktálja a józan ész,az értelem törvénye.De azt is észreveszem,hogy nem ugyanúgy viszonyulok hozzá,mint más,ezért nekem az a bizonyos kör elmém jelen arcán úgy válik konkréttá,ahogy befogadni képes állapotomban éppen elém áll.Ezek az individuális érzetek,melyek az értelem falára tapadnak,mint a pióca,az állandó képzet,forma vagy idea/platóni idea/járulékai.Kinek mi jár,ki mit fog fel maga számára,az az állandóság függvénye.Azaz ha megvan bennem az állandóság törvénye - már pedig megvan - akkor értelmem segítségével elmém képére igazítom annak járulékait.
Elmém képe ,ha jól sejtem,szerkezeti felépítésében,működési elveit tekintve nem különbözik másokétól.Viszont a végtelenül felosztható tér-idő folyamat oly pontján illeszkedik világához,ahol senki másé nem.Még akkor is,ha a külső térben létezik a kereszteződés,ill. fedés,a külső burokkal határolt belső tér az elkülönültség állapotát hozza létre.Egy magába zárt teret alkot meg,mikor tiszta szellemét beárnyékolja a "végzet",ill.a körforgás világa.Tehát elkülönül attól,mi közös a dimenziók egén.Különösségében megcsillan pillanatról pillanatra mindaz,mi csakis reá utal,őt fémjelzi - egyedivé teszi.Mivel mindenkire igaz e séma,objektív tényként tételezhető az,hogy az "érem" egyik oldala saját szubjektuma , a másik pedig sajátságában feltáruló objektuma.Vagyis e kettő egyazon létben egyazon időben objektív szubjektumként létezik.Azaz csak látszatra különül el - sokan e látszatnak áldozatai,számukra létezik a végzet.Ki e kettősséget egyként uralja,vagyis objektív szemléletében jelenik meg egyénisége,teljesen felszabadul látszata alól,s kettősségét már egyértelműen látszatnak fogja tekinteni.S már helyre is jöttem - köszönöm,hogy félrementem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
