|
Létezés
Van egy pont ,melyen az értelem nem lép túl.Melyet az értelem nem lép át.De akkor miről is szeretnék beszélni?!Arról,ami a ponton túl van,de ha igaz az előbbi állítás,akkor a lehetetlenre vállalkozom.Ha hamis,akkor bizonyítanom kell hamis voltát.Az utóbbit választom.De mi legyen a kiindulópont?Akármivel nem kezdhetem.Olyan valamit kell állítanom első lépésként,mely megelőz minden kijelentést.Egy olyan állítást,mely elvezethet a célhoz,az elgondolhatatlanhoz.Tehát maga a kiindulópont még gondolat,de az,ahová vezet,már nem.Tételezzük fel,hogy ami a világban van,az az értelem által nyeri el jutalmát,létezésének azon beismerését,melyen kívül semmi sincs.Az emberi értelem befogja a világot,mely közli önmagát,mindig befogadja azt,ami van,amin kívül nem létezik semmi,de individualitása miatt kódolt lesz az üzenet.Beárnyékolja a világunkra jellemző látszat,látszódás,a jelenre osztott állapodás,létezés.Mikor a világban kifelé tekintek,az mindig csak nekem mutatja magát,mégis ha egy ház elé érek,a ház nem csak nekem lesz ház,hanem mindenki másé.A "ház"mint szóban forgó jelenség Platónnál külön világot képez.Ideái a jelenséglétben képeződnek le,mert részesülnek a Létből,az ideák létéből,ill.a mindenben közös Létezőből.Arisztotelész tudományos alapokra helyezi Platón formáit,de nem jut sokkal közelebb mesterénél,Létezője,Első mozgató oka,Mozdulatlan mozgatója misztikus ködbe burkolózik,azaz a felfoghatatlanság állapotában marad értelme előtt.Ezért mikor azt mondom,hogy csak nekem mutatja magát a világ,belátható,hogy ez mindenki számára igaz,mert mindannyian ugyanabból az "Óceánból",Létezőből merítünk.Tehát a merítés képessége,a feltöltődés képessége közös állapotunk,az egyéniségünk jelensége is közös bennünk,vagyis minden,amit felfogunk életünkből, közös alapon nyugszik.Ennek ellenére ,ami pl.az egyes emberekben közös motívumként egyéni tehetséget jelent,mint pl.a rajztudás,egyedi mozzanatával,megjelenésével árulja el az alkotó kilétét,egyéniségét,akár értékelik,akár nem.Mint ahogy az ujjlenyomatoknak van közös motívuma,ugyanolyan barázdái,a rózsáknak ugyanolyan ívei,illata,hangulata vagy színe,teljes,kész megjelenésükben egyediek,egymástól különbözőek. Tehát másnak látszódnak. Ez a másnak látszódás,azaz a különbözőség ,persze,minden egyedben közös,de nem úgy,mint ahogy pl.az ujjlenyomat bizonyos barázdái,melyek léteznek,jellemzik az egyedet,hanem úgy,mint ami az egyikben nincs meg,de a másikban megvan.Az egyik hiányában szenved,a másikban pedig létezőnek látod azt ,ami az előbbinek hiányossága.A külözbözéshez,amint látjuk,legalább két létező kell,de a közösség,azonosság megállapításához is ,ezért nehéz csupán egy létezőről beszélni.Pedig lehet.
Ha végiggondoljuk,hogy mennyi dologban különböznek és azonosak az egyedek,akkor miért ne jellemezhetné ugyanez azt a Létezőt ,mely épp ezekből az egyedi létezőkből áll.A gond csupán annyi,hogy ,mint mondottuk volt,az azonossághoz és különbözéshez két létező kell.Tehát mihez képest?!Mitől különbözik?A benne lakozó hiány épp az,ami a létezőkre igaz - nem teljesek.De a létezők a Létezőt jelentik,annak látszódnak az ész fényében.Mivel a Létező teljes,ezért lehet azonos önmagával,s ezért különbözhet önmagától.A különbözés Benne nem más,mint a létezők nem teljességétől való különbözés.Az azonosság pedig a létezőkben közös alapmotívumok egésze,azaz Önmaga.Viszont vigyázni kell arra,mit mondunk ki!Mikor azt állítom,hogy a létezők a Létező tulajdonságaiként látszódnak a világban,a tulajdonságokból csupán akkor következik a Létező maga ,ha az állapodás mozzanataiként,jelenségeiként tekintünk reájuk,ha nem különítjük el a tulajdonságokat a tulajdonostól,azaz nem elvonatkoztatunk Tőle vagy Belőle,hanem egységet alkotunk,egyesítünk,építünk,szintetizálunk.A folyamat viszont csak akkor működik,ha analizálunk előtte.Mit is? Egy olyan észrevételt,gondolati tartalmat,mely kiindulópontként szolgál megismerésünk terén,mely a célt hordozza magában.A cél pedig nem más,mint az egyedi létezők Létezővé teljesedése.A törekvés,a kíváncsiság alapját képező változás,állapotváltozás hatja át a világot.A Létező célja az ,hogy azokat a létezőket szemlélje,melyeket Önmagából alkot.Ez az Ő tevékenysége,eme alkotásában látja meg önmaga Teljességét.Miközben alkot,közvetlenül szemléli az állapotváltozás folyamatát.Mindig a közöst - logoszt - értő motívumokkal,Önnön létét fenntartó törvényével fejleszti a létezőket Önmagává .E fejlődést Teljessége okán teljhatalommal uralja ,irányítja,ezért Létezőjének azon formája,mely változatlan ,nem szenvedi el,viszont állapodó Ideája igen.Tehát megint megállapíthatjuk,hogy a Létező nem egynek tűnik,hanem többnek.E megfontolásból alakulhatott ki régen a két Istenben való hit.Én viszont továbbra is azt gondolom,hogy e kettő Egy,s nem több.Nézzük csak meg jobban!Eddig azt mondtam,hogy a Létező állapodik,változik,s közben változatlanul teszi mindezt.Muszáj elemeznem Őt,muszáj elvonatkoztatnom Tőle,a Létezőtől,hogy visszakaphassam teljességét.Mindaz,ami változik,s ezáltal fejlődik,a létezők megnyilvánuló sokaságát jellemzi.Tudjuk,hogy a Létező attól teljes,hogy teljesedik is meg nem is.Nem lehetne teljes,ha nem volna miből teljesednie.Ha nem tudná,mi a teljesedés célja,ill.mi a teljesség maga,nem teljesedhetne,nem fejlődhetne egyáltalán.Ezért az,ami változik,s a célra törekvően tartja az állapodás folytonosságát,maga a változó,az állapodó ,a mozgó,a megfelelő kifejezéssel élve - Az olyan,amilyen.Ám ez a Létező nem más,mint önmaga tulajdonsága,mely állítmány is egyben,s így ahhoz a furcsa állításhoz jutunk,hogy a Létező olyan ,amilyen.Vagyis milyen?Létező.Tehát a Létező létező.Önmaga tulajdonságaként Önmaga hiányában szenved mint alany,Önnön alanyaként pedig az állítása veszik el.Induljunk ki abból,hogy tulajdonság!Már említettem volt,hogy állapodnia kell,azaz állapodónak kell lennie ahhoz,hogy eljussunk a Létezőhöz.Mivel a cselekvés,ill.tevékenység tapasztalatából jön létre az ítélet,ti.hogy mi jellemzi a Létezőt,vagyis hogy milyen is valójában,ezért a tevékenységet a tulajdonsággal együtt kell elgondolnunk.S amikor azt állítom,hogy Tulajdonságként maga a Létező eltűnik mint Alany,a formális szempontoknak,a jelenség szemszögének vetettem magam alá,nem pedig az egzisztenciális logikának.A logika továbbgondolja önmagát,kilép formális kötöttségéből,s tartalmi szempontból is megvizsgálja a "dolgot".Tehát mikor a Létező önnön hiányát élvezi,akkor - a logika szerint - felleljük magát a Nem létezőt.Csakhogy nem a Létező,hanem a Nem létező szemléli önmagát.Ez viszont hogy lehetséges?Úgy,hogy a Nem létező mint végtelen Lehetőség igenis létezik.De mivel a Lehetőség önmagában nem állhat fenn,mert még nincs,ill.nem valósult meg,ezért csak olyan Nem létezőként létezhet,ami állandó,sosem változik,teljessége örök.Tehát egzisztenciája egy olyan állapot,mely nem állapodik soha,mely mindig ugyanolyan,azaz Teljes,Tökéletes.Egy Nem létező nem lehet tökéletes,csak akkor,ha létezik is egyben.Ezért csak olyan Lehetőségként állhat fenn,mely tökéletes,azaz Önmagát valósítja meg.A Nem létező és a Létező aktusa a létezés,ám a tökéletes létezés csak úgy jön létre,ha a Nem létező mint Létező létezik,tehát nem teljes elszigeteltségben,elvont Önmagában él,hanem Önmagáért,Önmaga egységében.Bár ésszel nehéz megmagyarázni,miként lehet a Lehetőség Valóság,értelmünk felfogja,hogy csak olyan Valóságként lehet ,melyre nem jellemző az állapotváltozás,mozgás,fejlődés stb...,melyre nem jellemző más,csupán a tökéletes Létezés.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
