Létezés II.
Mered azt állítani,hogy több,mint semmi?
Mire föl?
Hegel szerint az ész logikája az,hogy a semminél nem áll meg,
hanem elmozdul,azaz feltételéhez jut,mi nem más,mint a lét.
Ha a semmi épp a lét ellentéte,vagyis nemlét,akkor a lét
a semmi ellentéte,vagyis minden.
Kíváncsi vagyok,a mindent hogyan határozod meg!
Mert a nemlét,azaz a semmi - Parmenidész elképzelésével
azonosulva - kikutathatatlan.Ami nincs,azt nem kutathatjuk,
a semmi fogalmán túl nem ragadhatjuk meg.A mindent mint egészt,
mi folytonos,oszthatatlan,teljes,azaz tökéletes, hogyan érhetném
utol!?Néhány törvényszerűség képletbe erőltetett minősége szerint
hívatott azt állítani,hogy ez a világ,így épül fel a kozmosz,
sőt még isten is szerepet kap valahol - valahol pedig kizárási alapként
trónol a fejekben...!
Platón azt mondja - nem szó szerint - hogy a lét viszonylatában
van nemlét,mégpedig akkor,mikor tudunk arról, miként nemlét.
Tehát olykor van,olykor nincs.Ami abszolút nincs,az egyáltalán nincs.
Az "ami"-nek nincs értelme,mert "semmi"-ként sincs.Körül sem tudjuk
írni,mert lét nélkül, a léten kívüli aspektusból nem kereshetjük.
A léten belül pedig csak arra a semmire bukkanhatunk,amely létviszony
nélkül nincs.Márpedig létviszony van,mert lét is van,s ha nincs,
akkor nemlétként van - a lét és a nemlét állandó levésben tartja
fenn a kettőjük közt feszülő logikai(Hegeli szemléletű) viszonyt.
Ha van levés,akkor van elmozdulás is,azaz mozgás.A mozgás csak
szemlélet útján ismerhető fel.Ha van szemlélet,akkor az általa
megfigyelhető dolog csupán úgy jelenhet meg,hogy azt "szemmel",
ésszel követhessük,azaz tárgyként viszonyul a szemlélőhöz,illetve
tárgyként szerepel a szemléletben.A szemlélt dolog és a szemlélő
között viszony van,e viszonyt a lét-nemlét logikai levésének változása,
a lehetőség-valóság(lásd.:Arisztotelész,Metafizika) folyamatában
megnyilvánuló létezés biztosítja.Mivel mindig jelen van,azaz
szemünk előtt jelenik meg,szemünk tovább nem mehet,nem hatolhat
jelenléte,jelensége mögé.Az ész viszont igen.A szemléletmód akkor
nyer értelmet,ha felfedi a logikai alapot tükröző elmozdulást,vagyis a
levés változását.E felismerést csak ésszel,és csupán a létezésben
foghatjuk fel.A létezés tükrözi,jelenségében leképezi önmaga
lényegét,mely szükségszerűségével világítja meg a létezést.A létezés a
folyton változó mozgásban teljesíti önmaga végzetét,azzal,hogy
mozgásával értelmezi azt,ami nem mozog,ami nem változik,
mert mindig ugyanaz.Nem változhat,mindig az,hogy értelemszerűen
láthatóvá váljon az is,ami mindig nem-az.A lényeg léte ezért
szükségszerű.A lét e szükségszerű lényegbeli létének köszönhetően
logikailag szükségszerűen létezik.Mivel lényege szükségszerű lét,
azaz kell,hogy legyen,létezzen,ezért kell,hogy más legyen,vagyis
szükségszerű,hogy más legyen.De ami már más,illetve már másként
létezik,az meglétének logikai szükségszerűségéből kiindulva
szükségszerűen nem szükségszerű is,azaz egyben szabad is.
Innentől fogva nyugodtan állíthatom,hogy a létezést és annak létét
teljességében meg nem ragadhatom.Viszont feldereng e
szabadságban az egyéniség szerepe,mely nem elhanyagolható az
objektív - szubjektív létkapcsolat tükrében.A szabad élet forrása
a feltétlenség - ebből táplálkozik.A feltétlenség szabadságán
keresztül virágzik,hoz életet,feltétel nélkül adott ahhoz,hogy
válasszunk,hogy döntést hozzunk.Nem a gondolataink
határozzák meg,illetve okozzák tetteinket,hanem az,hogy a
szubjektív - objektív kettősségen túl,de nem külön léttel fennáll
a mindent átfogó lehetőség,mely ugyan üres,de mindenre
nyitott,teljesen befogadó - a szemlélet alapja.Mindent
megteremt,mert a szemléletet kibontó aktus tiszta hordozója,
a létezést lehetővé tevő aktusa.
Tehát a létezés mozzanataiból felsejlő jelenség éppen aktuális
időre futása,tartalmának mélysége,hatásmechanizmusának
hogyanja ugyan megbecsülhető,bizonyos értelemben képletre
redukálható,de pontosan nem látható,meg nem tapasztalható,
le nem festhető a "csupán lehetőségre" fókuszált pillanatban.
Mikor a feltétlenség virágot bont,annak termése az egyéniség
mozgásában megfogant,virágra vetülés aktusában megszületett
eredmény lesz.A feltétlenségbe merülő akarat,ésszerű intenció
az egyéni létre jogosult mozgás teljessé tételét megengedi,
feltételezi,azaz a lét-nemlét azonossá válását valósítja meg
- feltétlenné formálja önmagát.Teljes egyéniség lesz belőle.
Monoteisztikus végkifejletét végtelenre objektivált,
szubjektum - objektum aspektusát megszüntető orgazmus
zárja.Isten megszüntetve emberi mivoltát megőrizte Önmagát.
Emberből Isten lett,Isten újjászületett...
Itt van "nyelvem hegyén",hogy meghatározzam,mi a lét,
s mi az ellentéte,azaz hogy mi Isten,s mi nem az
- mi a Lét s mi a Semmi... - a "s"-nek nincs értelme...;)
|