Mi a Lét?

A válasz.Van válasz ? Nincs.Akkor az a „nincs” lesz a válasz.

Ha nincs az,amit keresünk,akkor megtaláltuk a választ.

A mindent átfogó Semmit,mely nem azonos az abszolút

semmivel,ami abszurd,azaz lehetetlen.

Az abszolút semmi olyan semmi lenne,hogy még a „nincs semmi”

sem lehetne. Semmilyen lét nem létezne.

Az abszolút nem más,mint a lét-nemlét azonossága,egységének

tökéletessége.Tehát az említett azonosság mint válasz üres arccal

bámul képünkbe,mi nem láthatjuk,viszont azonosulhatunk vele,

hisz ebben van ereje,vonzereje.Hatása több,mint vonzás,mert

egyben taszít is.Az azonosulást követően beáll a két erő egymást

kioltó abszolút állapota.Ez olyan állapot,mely mindent egységbe fog,

egyéniségekre bomló energiája szükségszerű függésben oldja fel

önmaga szabadságát,mely egyéniségén keresztül mutatkozik meg.

Ebben a tovább már nem oldható hangoltságban minden egyszerre

történik,megy végbe,s itt jön az a rész ,mely felfoghatatlannak

tűnik az emberi értelem számára.Hogyan is zajlik mindez?

Ha megválaszoljuk e kérdést,akkor megvan a válasz arra

a léttöbbletre is,melynek bizonyítását elvárták volna annak idején

Hegeltől – azóta is a fejéhez vágják...

Tehát nézzük meg a”nincs” választ!

Ez is magában hordozza a van-nincs azonosságát,abszolútumát.

S ami abszolút,az felettem áll,meghalad,de el nem hagy.

Gondolata bennem van,de nagyobb,mint amit elgondolhatok.

Anzelm „ontológiai”(Kant nevezte el így)istenérvének – szerintem -

legfontosabb része bontja ki,miként igaz az ,ami nagyobb,mint

ami elgondolható.

Ami felettem áll,de el nem hagy,az feltételezi bennem a fejlődés

magvát,képességét,s annak kifejlését.

„Ami nem hagy el,de nagyobb,mint én”-ből nem következik,

hogy hozzá fejlődöm,viszont az sem,hogy kizárjam eme utóbbi

lehetőségét.A „nem tudom”-mal önmagam zárom ki e folyamatból,

a „tudom”-mal szintén.Egyik esetben sincs létterem a fejlődéshez,

felzárkózáshoz,mert bezárom,megkötöm magam,rögzítem

a hozzáállásom,állapotom,akaratom,gondolataim fogja leszek.

A kíváncsi,kutatói szemléletre hangolt akarat/értelem

a „nem tudom,de tudni szeretném,tehát cselekszem”értelemben

a szellem mozog,értelemszerűen mozog,azaz halad előre,önmaga

felé.Minden lépéssel túlhaladja ,azaz meghaladja,de el

nem hagyja önmagát.

Ezt csupán úgy érheti el,ha az „ami meghalad,de el nem hagy”

elve bennem van.Ha gondolata bennem van,s megvalósulása

felé húz, megteremtéséért folytatott harc képét is ezen elv bírja,

akkor képes vagyok az állandó önmeghaladásra,vagyis

én vagyok maga az az elv,amit csak,és csakis kizárólag Istennek

tulajdonítanak.Miközben én tulajdonítottam eddig is Istennek azt,

ami engem illet.Én vagyok az,amit Isteni elvként megvalósulni látsz.

A többi csupán látszat,jelenség.Azért tudom elgondolni,mert nemcsak

elvként hordozom,hanem létezésemmel állandóan teljesítem.

Ez a Lét feladata,ez a Lét,azaz Isten állandó,abszolút fejlődése.

Én ,Te s a többi Egyén mint külön egész a Világ,a Lét

fejlődését segítjük elő azzal,hogy fejlődünk.Ami összeköt

bennünket,az a „külön”-öket szükségszerűen közössé

formáló„együtt”-lét,amely a „külön”-ökbe foglalt lehetőségi lét,

mely egyedül ok a szabad létezésre.

Amennyiben a külön-együtt egyszerre,egymástól

elválaszthatatlanul valósul meg,elmondhatjuk,hogy a világ

tett egy lépést előre.

A Lét fejlődött.Isten tökéletessége abban áll,hogy szabadon

fejlődhet.Szükségszerű,hogy szabadon fejlődjön,különben

nem valósulhat meg az”egyszerre” mozzanat – megszűnne minden,

azaz a minden-semmi azonossága,elválaszthatatlan,oszthatatlan léte.

Fejlődése nem más,mint létezése,maga a léttöbblet.

Többlet,mert létezik,fejlődik,s nem áll meg önmaga alapjában,

nem marad meg zártságában,hanem áttörve korlátozottságán,

végességén,azaz szükségszerűségén,szabadon robban önmaga

semmijébe,s valósítja meg lehetőségét.

Önmagát növeli képletesen úgy,hogy "teret hódít

jövőbe nyúló szemeivel".

A szellemi világban nincs  fizikai sík,de a gondolati kép,képlet

önmagát képezi le,bontja ki,muszáj teljesülnie egy olyan

dimenzióban,hol formát ölthet.Ezért szellemi erejénél fogva

- a képlet bizonyítása végett - "nullpontra sűrűsödik",azaz

továbgondolja önmagát,logikai szükségében születendő

szabad - a semmibe futó - mozdulása,a puszta levését

téridő folyamatra ébreszti.

A Lét világra jön,létezése kozmikus méreteket ölt,

s továbbgomolyog a semmibe...