Vessző...!
Vessző...teremtő erő,hatásfoka hol felhők fölé,hol pokolba döngöli a szót,mely emberi, oly friss vagy viseltes,mint a lélegzet,mely szénné éget ,vagy feltámaszt,elhamvaszt,vagy könnyeivel éleszt,függvénye,hogy jelen vagy-e,mikor sóhajként bekebelez,s ajkát torkodnak szegezi.Ha igen,könnyű a teher,mi ékesszó,s kenyér éhednek.Ha nem,nehéz,mint a kő szikkadt méhednek.
Vessző...kép nélküli regény,fehér leple betakar,ha eljön sudár fénye,tenyerén hordoz,mint ballagó csend a zsivaj szélben."Nem" szaván cseng igenlő varázsa,szólama hangtalan ének,ódát zeng,mikor a betűk félnek. Ne féljetek!Sanda remények vak hullámai tapsolnak fejük fölött,mikor bíztatja őket.Rendetlen képzetek hontalan sora,rendeződjetek!Inti nyugvásra ébredő kölykét,mert nem szenved,ha elpihen orrhegyén a hant,s leteszi fegyverét.Így múlnak fehérbe játszi színek tükröződő pilléin a percek,s leszünk híján szavakban végződő elszenvedéseinknek...vessző...!
|