Egyedül vagyok
Ülök a sötétben – untalan
szikrák tompa fényénél,
„léttelen” földem remeg
talpig csonkolt helyén;
egyedül vagyok,s te – az enyém.
Nézem,amint éjfestők
holt sugaraiba vesznek
álmodott perceim,s vakon
porzik arcomon a léha kedély;
egyedül vagyok,s te – az enyém.
Illatos esték csillagain
hűsöl szemem, hajdan volt
emlékek közt tör magasba,
könnyeivel áztat esküdt csendjén;
egyedül vagyok,s te – az enyém.
|