Lélekemelő
Sokszor mondom: „úgy érzem”,
s "nyelvem" érzéketlen...
Természetes ösztöneim terelnek,
gondolataim nevelnek vagy
épp félrevezetnek,valójában
semmi az egész – egészen semmi.
Érzékeim mint szilaj ér csap
a felszínre,s lesz belőle akár
folyam,ha fogalmak merítenek
egyre szélesedő levéből,s mikor
tengernyi cseppje fejembe száll,
tudatlanul cselekszem,míg megálljt
nem int valami,ami szív fölött
lebeg,s óhaja parancs,sóhaja
piszkom söpri. Lélekemelő bája
létem rostjaiból fát nevel,
aranyszálait magasztalja,
míg égre vágyó tekintete felhők
mély szövetébe süpped,
s lecsendesül végre.
...
Életét nem tetteti,álomkórból
ébredő művét semmibe veszi.
Holt terén égő gyertya - nem képzet,
mosolya "ízetlen" tréfa - nem érzet,
mégis szereti,rejtett szeretőjét
léte elé helyezi...
|