Próba 1.

Mi lenne,ha lenne ha,

és megvívnád

a feltételest jelenben,

nem lenne a lenne,

most,hogy itt van,

csak van volna,s ha

volna helyett a van

volna,akkor a ha sem

lenne,mert kijátszod

a van-t,ahányszor

felmerül a ha;aha...

Tehát mikor megvívsz

a jelennel,mindig

éppen leszúrsz egy

feltételt,miközben

egy lehetőséget is

kiiktatsz a sorból;

ami van,az már nem lehet,

még egyszer soha,

nincs is átmenet,akkor

meg miből;ebből pedig

következik,hogy van

sincs mint éppen van,

de létezik,ha éppen

nemcsak jelen van,

azaz teljes előtted,

hanem üres is,másképp

fogalmazva:nemcsak van,

hanem nincs is,tehát

létezik nemléte is,mikor

létezik,vagyis nincs,

mikor van,s van,mikor

nincs;sosincs előtted,

ha nincs,és mindig

beléd botlik léte,azaz

jelen van,ha van;

csak az a ha ne lenne,

meg a mikor,sem az

amikor,mikor a ha;aha...

Az amikor akkor

konkrét,mikor tudom,

hogy mikor,mert

akkor az akkor is

konkréttá válik,de

a ha feltételhez kötődik,

ragaszkodik ahhoz,ami

jöttével megszünteti,s

hoz neki egy új feltételt,

tehát pusztultával

újrakél,mint a remény

a reménytelennek hitt

helyzetből;persze,ha

teljesül az,amiben

reménykedtél,meghal

az,amit reménynek

ismertél,mert mikor

remélem,hogy megérted

azt,amit leírok neked,

csupán reménykedem,

de mikor megértettél,

már nem reménykedem,

mert megvalósult benned,

mit szívből kívántam;

megszülted

szeretőm,a hőn áhított

tárgyat,cselekvésem

eredményét;

az állandó kezdet végét,

valamit befejeztél,

s ezzel kivégeztél,

a halálba küldted;

nem tetted volna,ha

nem tudod,hogy van vége;

hogy vágytad,hogy

meghalj végre,te holtak

tudója,ismered az állandót,

sőt,szerelmes vagy belé,

mégis félsz tőle;azt hiszed,

beköszönt az örök ősz,

s nem szabadulsz tőle,

mert úgy gondolod,mikor

rád borul,súlya

mozdulatlan nyomja

majd vállad,s lesz

lelkeden végeláthatatlan

teher - röghöz kötött;

nem látod,hogy a halálba

szerettél,halálosan

belé estél,egyelőre

a gödörbe,ha nem látod be,

hogy míg él a halál,

létezik a ha;aha...