Eszmét-lenül
Sokszor érvel az elme,
hatása messze megy,
főleg az idegeimre;
mindent megmagyaráz,
kifiguráz,eszméket
gyárt,világokat dönt
romba,mert otromba,
népeket egyesít,egy
fogalom alá testesít,
kényszerít úgy,hogy
ne fájjon senkinek;ha
ellenállsz,véget vet
szerényen életednek,
ha megfelelsz,rád
mosolyog az idea szülte
engedelmes félsz,s ha
tetszik az idill - fékezd
önmagad,légy pasztell
szürke ,az nem csillog,
s bátorítsd őket,légy
bástya,hogy király
lehessen az,kit eszme
által dicsőítenek,légy
a nép,veszítsd önmagad,
szűnj meg,ha mondom!
Az elme csúcsán
fészkelődő embercsoport
mondja,nem én,nehogy
félreértsd;az én textúrám
mást üzen,homlok
egyenest az ellenkezőjét,
s az ellentétek szintézisét,
egyszóval: dialektikát,ti.
hogy valósítsd meg azt is,
mi te vagy,s ne felejtsd
népedet,így leszel oly
fenevad,melytől ugyan
falnak megy a kicsi
szürke,de legalább jól
érzed magad;a lét túlmutat
árkon-bokron,logikán,
megfőzi a jelent,füstjében
a jövő,de aki beszívja,
jelen-létét pöfékeli vissza;
a létnek mindegy,mit
szívsz,neked nem;ha
nem élsz,lelép a jelen,
elvész időd,s beköszön
a lusta halál...
|