...n...
Fű,fa,nem virág,
halom,nem szemét,
forog,mint a malom,
semmi unalom,
csak alomnyi majom,
körülötted,mily szépek,
lebegnek az éj ezüstjén,
porok,korok s bordalok
festik kedvem,jobbra,
balra,dőlnek,röhögnek,
rajtam,rajtad,akin lehet,
ennyi jókedv,szünet,
s nem lepnek meg,
sem el,a férgek,hurrá,
nyaralunk,télnek idején,
sokadik perc nőtte ki,
mit mértékkel bírtak
felette,s lett több,mint
egy órahossza,sőt,mi
több,hosszabb,sokkal
rosszabb,kicsit prűd,
de annál finomabb,
nem rólam szól,
lemondtam szóban,
hogy féljem árnyát,
nyomokba sötét
szárnyát,mely szeretve
száll,s vesz egy füst
alá,ökrök dúlt lemezén,
hol fű karistol,s nem
a tű,boci szomorú,tyű,
de mennyire,csak
győzzem eleve,
élen járok,élén állom
fabatkát sem érő
nyakig táncom,lom,
mi mögötte ver
abraknyi habókot,
ha bókot várok,annyi
nekem,miután meg
is kaptam,fejemhez
kaptam,te jó élet,
de nagy az arcod,
lecsúszott alján ferde
a polcod,rajta vagyok
én is,kapaszkodnék,
de löknek,s közben
röhögve integetnek:
ég veled,kicsi póni,
aztán ha meg nyerítek,
kiderül,hogy sokat
merítek – n...
|