Zakkant Zakari'ás
De mit...?Jó kérdés!
Tán magát maga alá,
s vele a formát,mely
szemeidbe lesi a normát
- töröld őket,nyirkos
tekinteted partra tör,
hol kívánalma unalom
ellen űzi,s nem marad
szárazon semmi.
Sem mi,sem más,elmos
bennünket a hullám,
erkölcsöd hóhéra,s
laptop helyett hullám
alatt szakad az ég;
szél fújta esőcseppek
lázadnak:hitük szerint
irány felfelé,mégis
a földet lepik,hullnak,
mint a legyek - sírjukon
normahegyek;nem értik,
miért:
vaklónak hittek eddig,
vagy vezeti őket valaki
- ameddig lehet;
csak higgyetek,zakkant
pillanatok alatt zuhan
az óriás:át az idegtelen
hűvösbe;nincs itt fény,
morbid kényszere ez
a bölcs elmének,mert
ellenáll;ellenáll
az embereskedőknek,
szabályokat szabó
morál-idiótáknak s
a mindig fogyó
puffancsoknak – hála
néked Zakariás.
Ki ugyan ás,de nem
maga alá,lássuk be,
eleve rossz a kérdés,
hisz óriás ő,a maga
óriása,s ha meghasad,
torz külsővel szabálytalan
eredendőket szolgál,
mely teremti a rendet,
formál;zakkant vagy,
Zakari',ne áss többé,
megérkeztem...
|