Te voltál az...
Írni a szépről lehetetlen,
látni sem lehet,pedig
hogy hiszik egyes
egyedek;látni azt,amit
más másként néz,így
az másként láttat,
belevész az egyesbe;
önmagunkon túl nem
lát az elme,ésszel fel
nem fogható,mily
sok van belőle;
megérint a különös,
felszínen a sík teret
képez - elképzeltem...
elkenődik,mi szép és jó
énbennem;
légies pillantása tört
fényén csillan,s tűnik
alku nélkül szemem elől
- meghasad parázsa
mélyén...
mi kép a fejembe lopózik,
eleve nem lehet az,mert
már elképzeltem;
nem volt jobb,hát
az egyetlen legjobbnak
festettem;festeni tudni
kell,nem árt többet
látni,túl a kellő mértéken,
hol színeink önmagukba
fordulnak,s letépik a
rőtt vásznat erósszá
lett hősünkről;bár
létünkből lett lelemény,
hogy oldódik mégis
szívünkbe a philia,
s válik szét,lesz hármas
szentély - szelleme
az agapé,nem eshet belém,
foszlik világába,szűnne
végérvényesen meg,
mert különösen szép
volt - teremtő vágyát
létbe síró esemény
- Te voltál az,Istenem...
|