Végre - gondoltam magamban - elindult valami,kiköhögtem a világba nyomorult múltam,de már a második szónál összecsuklott nyelvem ,nem bírtam tovább,elfáradt kényuras kedvem.Aztán felindult hangok telepedtek jómagam homloküregébe,hogy tovább húzzák-vonják degeszre hízott elméletek mentén sarjadó gondolatvilágom.Persze,nincs is más dolgom,minthogy azon gondolkodjam,mennyit érnek szavaim.Közben düledeznek rakottas építményeim,ha fejbekólint egy pillanat,mely nem más,mint a váratlan eseményekbe tört adásszünet.Homlokzatom ülepén kopnak olykor vaskos vázak,s feltűnik a pillanatba ékelt hangulat:semmi,sehol semmi,csak hallgatnak a szavak.Mielőtt törölném szótárnyi emlékem,emlékezem,mennyit érhet ma egy szó,s ha több van belőle,boldogabb-e lelkem,vagy csak regélem mindennapjaim nyűgét?!Jó érzéssel emlékezem,megtehetem, adományként vagy anélkül,de fülig ér a szám,ha csendes szünetek mellé sorakoztathatom aktuális gondolataimat.Egész vagyok ,nem egy csorbult hangulat.Ízesek a betűk,elkóborolt képeim felhangolják őket - jól érzem magamat.Most külön érzem az egészet,vagy tán szavaim képezte hangok szántják homloklebenyem?!Csak sorjában,de jönnek a kérdések,s résznyi válaszukkal telt puttonnyal töltik "egész"-ségük javát - csak jöjjön az a villám,csapjon le a burjánzó gazokra,s lelje belém igazát.
Gondolatok jönnek-mennek,"látom" őket,mint tükörben a tükörképem.Én vagyok, s mégsem.Gondolaton kívül a helyem,oly távolban,honnan láthatom képüket.Mondhatom,hogy "képben vagyok",hiszen képen kívüli kép vagyok,képmásamra képeztem képzeteim világát,otthont adtam nekik,szállásadójukként vendégeimről elsőkézből csak én tudok.Érzékelem keletkező hangjukat,s érzékelem azt is,amint elnyeli őket az éter centruma.Tehát érzékelem azt is,hogy nincsenek,azaz összetörtem tükrömet,s mégis vagyok.A gondolatok adják tudtomra: nem csak gondolkodik létem.A nem-gondolkodásban meglelt tükröm tükör nélküli fényessége ürességem teljessége.Abszolút érzékelek,mikor valóságom tükrén lebegek.Pihen az élet,elbódít a szemlélet,mely nyugodalmat aggodalma árán nem remélhet ,nincs gondja vele,csendje abszolút.
|
|
|