Nyomorgó könnyek
Lépteim lassan járnak,egymástól alig válnak,
szélcsendet félő vadmezők csapásain
kiélt könnyekkel mosom tájképre önmagam,
s csurom vizesen ülök didergő falak
siralmas álmain.
Nyomorgó vágyak nedvein szivárványköröket
sírnak szemeim,
mikor föléd hajolok - gyönge reménnyel,
óvatlanul lelked mélyére hatolok,
s hajnali sugarad tükrébe
halnak könnyeim.
|