Nemlét

Nem lett,mert nemlét,
mindig volt,mert lét,
sosem múlik,jelenlét;
nemlét,ha látszik,
hogy nincs,lét,ha
nem látszik,hogy nincs,
mert jelen van;
igaz,hogy van,mert
látszata van,igaz,
hogy nincs,mert nem
látszik,hogy van;
feltétlen,nincs feltétel,
örökkön lét,ennek igaza,
hogy nemlét;feltételes,
van feltétel,ennek igaza,
hogy esetleges:hol látod,
hol nem,van holléte,
s holnemléte,hol
nemvoltja a lét,hol
voltja a nemlét,
tehát lehetséges lét,
mert lehet,hogy nincs,
mikor van,s lehet,hogy
van,mikor nincs;
nincs valósága,léte
valótlan,csak látszatként
igazolódhat az,aminek
igaza valóságában van,
mert ami valós,az feltétlen,
tehát én mint feltételes lét
nem láthatom igaznak;
a feltétlen független
mindattól,mi a feltételest
jellemzi,de a feltételes nem
független a feltétlentől;
tételezhetném:
a feltételes csak attól
függ,melynek ő is feltétele,
tehát tőle független nincs
léte,s ennek nincs vége;
a végtelen feltételességnek
halmaza sincs,nem lezárt
rendszer,nem törvény,
mert esetleges,mindig az
adott feltételektől függ,
az esetlegességben függő,
a nem esetlegestől,tehát
szükségestől független;
a szükséges mindig van,
azaz léte szükségszerű,
ettől szabad az esetlegesben
szükségszerű;akkor mi
igazolja annak létét,
melynek nem feltétele
a feltétlen,s mi igazolja
a feltétlent,ha létének
nem feltétele a feltételes
lét?...csak akkor igaz
mindkét lét,ha egymás
létét létükkel feltételezik,
tehát feltételesek;
viszont ha a feltétlen
igazsága a nemlét,akkor
szükségszerű helye,sőt
szabad alkotója annak,
mi e helyen kívül nem lehet;
tehát a feltétlen mint
szükségszerű nemlét
feltétlen,mert amit teremt,
az függ tőle,s nem maga
a teremtettől;ami teremtett,
az pusztul is,de csak ott,
hol pusztulásának mindig
van hely,azaz szükséges
az elmúlásnak egy állandó
hely,egy feltétlen lét,
melyben újjászülethet a
feltételesség;a feltétlennek
nem szükségszerű,hogy
legyen feltétele,nem azáltal
van,mert van másléte,
esetleges teremtményléte,
hanem mert egyszerűen
van;nem lehet,hogy
nincs,mivel lehetetlen,
hogy valós nemléte
valós létként lehetősséggé
váljon; lehetősége csak
a teremtménynek van;
a teremtő létének nincs,
mert ha nem lenne,akkor
ő sem lenne,s lehetőség
sem volna arra,hogy
valami is megszülessen;
tehát csak annak van
értelme,ha lehetőség
lehetetlenségét a feltétlen
létbeli kérdését illetően
igaznak fogadom el - én,
aki a valóságos léttől,
igaztól ugyan függve vagyon,
de esetleges,vagyis feltételes
létként állítja e fentieket;
ellentmondáshoz jutottam,
ellentmondtam a logikának,
mert a nyelv szabálya szerint
táncoltam,a filozófiai
gondolkodás útját jártam,
a látszat mögött meghúzódó
összefüggések,a priori
megállapítások zsákutcába
vittek,tehát ily módon - úgy
látszik - nem tudom
bizonyítani Isten létét;
bár - mondom - ez csupán
látszat,vagyis maga az
ellentmondás,az,hogy nem
tudom bizonyítani Isten létét,
sem valóságos lét,tehát
megállapíthatom,hogy
ellentmondásom sem igaz;
ebből pedig az következik,
hogy bármit mondok,annak
léte nem lehet valóságos,
bárhonnan és bárhogyan
közelítem meg a kérdést,
a válasz mindig esetleges
lesz, "a problémának
nincs megoldása"
állításom sem,és a
"válaszom mindig esetleges
lesz" gondolatom sem igaz
 - e kijelentéshalmaz
számossága végtelen,így
akármit mondhatok,nem
tudom,hogy tudom-e vagy
sem,hogy végtelen-e vagy
sem;azt sem,hogy sem...Hm?