Amerre én járok,
virágokat koldulnak
udvari fények,
árnyék nélküli álmok,
cserbenhagytatok!
Hát nem látjátok?
Festik magukat,
úgy süvegelnek
éjköldökű csillagok,
elém pedig koromnyi
fészket raktatok!
Nem láthatlak,
oly fiatal vagy,
viruló arcod takarják,
szomjazó vágyak
fölé árkot vonnak
a sötétvérű habok!
Tudom is én,akarják,
nem lehetsz velem,
nem ölelnek,
s ragadnak mélybe
a szép és jó illatok!
Bárcsak időn lovagolnék,
vissza vagy húsz évet,
megsejteném,
mit rejtenek
hamvas pilláidon
a remegő fények!
Visszamennék,vissza,
hol reszkető
dallamok hajadból
csokrot fonnak,
s hajdanvolt képeid
a szívembe torkollnak...
hol szemeid
csak hozzám szólnak,
vak reményekben
világok gyúlnak,
s arcomra préselik kezeid!
|
|