Némán sírnak...
Némán sírnak a lomha cseppek,
perzselő fényükkel
napvilágos álmot írnak.
Tétova lépteikbe varrt
botor kínnal esnek be Hozzád,
hogy időtlen szerelmemet
rózsaszín lelkedbe szórják...
Hullámzó hajadra fésült
tekinteted arcomra fagy,
döbbent csend árnyékolja estemet,
elaggott cseppjeink
ajkamra fakulnak
- egy pillanat,s tudtam,
szememben a legszebb
Temagad vagy...
|