Misimasé
Folt nélkül tördelem a végre hanyatló tavirózsák fűimádatba halt szirmait;
fekvőbeteg nyomra sajtolom alanytalanul hamis hiányképzetem.
Fricska léte bicskaparti széle,szárnyán homályvágta gondok fejemnek,
hajnalcsaló holdlépteimmel indulatban évődve téptem a felhők övezte végtelenbe;
nem ír belém semmit,vakon sugall réveteg szegmensű szempár tintát tudatom halk
zen-tengerébe,mert radar,mi nem ver aranymártírt minden emberből – belőlem sem...
Vigyázz,ha nem vagy a nemben,mert lesz ragtalan terv levén mosolyod – érted?:)
Miért nem figyelnek föl vagy felé a nemből szakadt fajtiszta népek,ha már benne
úgysem lét a nemtelen szemtelen szemből söprő szürke legyek – nem leszek...
Sem vagyok ,mert nem ok,hol a „nincs”okokba kérik mindenki okát az oktalanok.
Mivel ők sincsenek,ok nélkül lüktet le a léttelen sóhajok szófaján,mi életet lehel,
s rondán gyomromba sírja,hogy senkinek nincsen sírja – innen kövesse,ki bírja!!!:)
|