Hogyha kéred...
Nevet nem mondok,
csendben aratok,
hogyha kéred;
üres szó,mi parlagon
hever,mit is beszélek,
földre vetem életlen
álarcom,csorbult kések,
s többé nem kések,
hogyha kéred;
szembejön egész testem,
alkonyán villanó estem,
eldobom,hogy lásd,
mit is érek,
hogyha kéred;
nem sírok,
nem esem beléd,
olthatatlan fegyelmem
árán őrizzen a lélek,
míg tövig nem égek,
hogyha kéred;
esetlen pillanatok
pirítják szőke arcom,
de vígan nevetgélek,
spontán életem
nyakadba reméltem,
s ha kell,rajtad
csüggnek elaggott
perceim,de látom,
elfordultál tőlem,
s nem él benned
az ígéret,hiába
szeretlek,nem is
reméled,akkor
ne is kérjed...!
|