Próba 1.
Mi lenne,ha lenne ha,
és megvívnád
a feltételest jelenben,
nem lenne a lenne,
most,hogy itt van,
csak van volna,s ha
volna helyett a van
volna,akkor a ha sem
lenne,mert kijátszod
a van-t,ahányszor
felmerül a ha;aha...
Tehát mikor megvívsz
a jelennel,mindig
éppen leszúrsz egy
feltételt,miközben
egy lehetőséget is
kiiktatsz a sorból;
ami van,az már nem lehet,
még egyszer soha,
nincs is átmenet,akkor
meg miből;ebből pedig
következik,hogy van
sincs mint éppen van,
de létezik,ha éppen
nemcsak jelen van,
azaz teljes előtted,
hanem üres is,másképp
fogalmazva:nemcsak van,
hanem nincs is,tehát
létezik nemléte is,mikor
létezik,vagyis nincs,
mikor van,s van,mikor
nincs;sosincs előtted,
ha nincs,és mindig
beléd botlik léte,azaz
jelen van,ha van;
csak az a ha ne lenne,
meg a mikor,sem az
amikor,mikor a ha;aha...
Az amikor akkor
konkrét,mikor tudom,
hogy mikor,mert
akkor az akkor is
konkréttá válik,de
a ha feltételhez kötődik,
ragaszkodik ahhoz,ami
jöttével megszünteti,s
hoz neki egy új feltételt,
tehát pusztultával
újrakél,mint a remény
a reménytelennek hitt
helyzetből;persze,ha
teljesül az,amiben
reménykedtél,meghal
az,amit reménynek
ismertél,mert mikor
remélem,hogy megérted
azt,amit leírok neked,
csupán reménykedem,
de mikor megértettél,
már nem reménykedem,
mert megvalósult benned,
mit szívből kívántam;
megszülted
szeretőm,a hőn áhított
tárgyat,cselekvésem
eredményét;
az állandó kezdet végét,
valamit befejeztél,
s ezzel kivégeztél,
a halálba küldted;
nem tetted volna,ha
nem tudod,hogy van vége;
hogy vágytad,hogy
meghalj végre,te holtak
tudója,ismered az állandót,
sőt,szerelmes vagy belé,
mégis félsz tőle;azt hiszed,
beköszönt az örök ősz,
s nem szabadulsz tőle,
mert úgy gondolod,mikor
rád borul,súlya
mozdulatlan nyomja
majd vállad,s lesz
lelkeden végeláthatatlan
teher - röghöz kötött;
nem látod,hogy a halálba
szerettél,halálosan
belé estél,egyelőre
a gödörbe,ha nem látod be,
hogy míg él a halál,
létezik a ha;aha...
|