Esti ködben
Esti ködben törnek rám
dérlepte képzetek,
álmodni szép nézetek,
csak az enyészetnek élnek,
bús szemekkel néznek,
szomorú szerzetek;
oly sűrű e szürkület,
sötétbe fojtja az összeset,
hontalan tüzed
itt csügged vállamon,
s időm' feledve
dorombol a lenyugvó napon.
|