Elvont,de hú!
Repülnek a virágok,
egek tudja,...s tova,
lopják az eget,űrbéli,
hogy biztos benne,legyek,
szakadnak rám,
s száraz felhőket köhögnek,
ahelyett,hogy fordítva,
létbe ordítva díjazná
e ficánka lett helyzet
urait,s köhögne a felhő,
jó szárazat,legyen ő
a legyek ura,ne a ménkő,
hogy csapna sorsomba;
lábbal tipródom teretlen
földemen,egetlen ugat
engedetlen hölgyeken,
beborít az alkonyat;
segít a létra,borítson
fátylat,s le a nyakra-főre
nyomat,hadd törjön
a bicska is,ha nem
áll belém,tán rád
uszítom a nyarat,s vele
halnak a sorslegyek;
hogy oda ne legyek!
Itt állnak sorba,
s mint sorsból lett sorhegyek
- mert sós bor,ugye, nem lehet,
sósból bort ember nem vehet,
nem sózhatják,csak ránk,
hagyd csakránk,ha nem hét,
nekem nyolc,úgy süllyed,
ahogy kell - lesznek,ím,
sorsjegyek,várva rátok,
barátok,legyek átok!
adják drágán,drágám,
pláne,premierkor premier plán,
sózzák,mint a kenyeret,
húzzátok - a jegyeket,
kaparjátok!,akarjátok?
mint amikor kortól ment'
kilóg a lóláb,ha nem,
hát a beleteket...('!' ?)
|