Ó,nem ,nem...!
/Nem segít,hát semmi sem?/
Szemben azzal,hogy hozzád
szólok,leszól belőled
a lehetetlen - kellemetlen;
feledném azt,de nem tehetem -
lehetetlen...
Hogy vagy helyett hogyhogy
vagy,ha lehetetlen;
hogy lehet,hogy lehet,
ha nem lehet a hogy lehet
sem; ha te sem,akkor ő sem,
senki sem;
csak azért szólhatsz le,
nézhetsz le engem,mert
hozzád se szóltam,
hisz ez is lehetetlen,nem?
Szemben a szembennel,
közte a kiállhatatlan
tükör mint lehetetlen,
s nem mozdul az idő,
de nem is nem mozdul,
mert nem lehet egyik sem;
a lehetetlen sem,
különben miért látszik
tó tükrén a hiúság szava;
isteni poén,azt hiszem...
Önmarcangol e sötét vicc,
nem mindig gördül
simán ördögi sorain
neveletlen örömem;
persze,e sorok simán
jönnek,viszont látszik,
igazából nincsenek;
erőtlen engedélyük
tompa fénnyel vonul
feneketlen gödrébe,
hogy önmagát kacagja -
újra és újra;
boldogságom sátáni lesz,
s nem is lehet másmilyen,
ha tudod a nem tudhatomot,
ha tudod,hogy nem tudhatod,
hisz nem tudhatsz semmit sem;
elhiszed-e?
Egész életed csupán
hitből eredő visszfény,
sugaras szél a hang erején -
a tudomány peremén;
s mi azon túl van,meg
nem értheted – lehetetlen;
csak én,csak én - ezt is
csak hiheted...:p
|