Nem alszom
Nem alszom,
csak hánykolódom
ágyamon vergődve;
pusztít ez a szörnyű vágy,
szabdalja testem le-föl-le.
Hogy vinne magával oda,
hol nem gyötör a magány,
s nem roskad rám
a didergő csőcselék terhe,
hol veled lehetnék csak,
egyes-egyedül
tetőtől-talpig szelve.
Hogy röpítene el jó messzire,
hol nem reszketnék már,
s karjaidban szunnyadó szívem
csendben remegne,
mert veled lehetnék csak,
veled betelve.
|