Köztünk van
Közöttünk föld felett és ég alja;
szemed zöldjén a reménytelenség,
mint hóhér
nyöszörgő sebeimet falja.
Nagy fájdalmam néma árok,
mélyébe hullok,
s mert mélyén nem talállak,
a szemedbe nézek újra.
Mohó kezeimmel arcodhoz simulok,
mintha minden olyan szép volna,
de nem érinthet kínzó vágyam,
messze ring sóhaja...
...köztünk van
föld felett és ég alja.
|