Egy szempillantás alatt elmozdult minden;
szobámból kiröppent a bánat,
szívemet elfogta az öröm s alázat,
még a bogarak is elcsitultak körülöttem;
a fény,melytől gondjaink szelídülnek,
egy időre most szívembe költözött,
s nem szül aggodalmat,
nem része a ’jaj’,sem mint olyan,mi fájdalom,
csak a felbukkanó csönd,
az éji pusztákat pásztázó hatalom
őrzi e nyugalmat,s kering itt fölöttem.
|